Azzal nyilván a legtöbben tisztában vannak, hogy az angolnak több verziója létezik, és ezeknek mind van egy nyelvtani és lexikai szabályrendszere, ezért nehéz kijelenteni bármiről angolban, hogy teljesen rossz, mert lehet, hogy valamelyik standard használja úgy is.
Sajnos azonban a magyar oktatási rendszerben a brit standard-től eltérő kifejezésmódokat általában hibának értelmezik. Habár az a szabály, hogy bármelyik használható egy vizsgán, az a fontos, hogy maradjunk következetesek, viszont mivel a tanárok nagy része brit angolt tanult és tanít ezért minden ettől eltérőt hibaként fog értékelni, ezért érdemes egy vizsgára készülésnél ezt alapul venni. Ezért nem biztos, hogy jó ötlet, ha valaki egy anyanyelvi amerikaitól vesz órákat egy nyelvvizsgára való elkészülésnél, legalábbis nyelvtan szempontjából.
Egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen csak mások. A két legtöbbet kevert dialektus a brit és az amerikai, ezért most két olyan általános különbséget mutatok meg, ami ebben a kettőben jelentkezik leginkább.
Present Perfect vs Past Simple
Ezzel a különbséggel a legtöbb magyar szenved, mert nekünk mind a kettő sima múlt, és igazából az amerikai angol nem is tesz nagy különbségeket, legalábbis nem akkorákat, mint a brit.
- Amikor a múltbéli cselekvésnek van eredménye a jelenben, a brit present perfect simple-t használ, viszont az amerikai egyszerű múltat.
BrE: I can’t find my keys, I think I’ve lost them somewhere.
AmE: I can’t find my keys, I think I Iost them somewhere.
- Az amerikai angol nem használ persent perfect simmple-t ha already, just vagy yet esetén.
BrE: Do you want to watch this film? No, I’ve already seen it.
AmE: Do you want to watch this film? No, I already saw it.
BrE: Where is Jane? She has just left.
AmE: Where is Jane? She just left.
BrE: I haven’t done my homework yet.
AmE: I didn’t do my homework yet.
Első látásra azt mondhatnánk, hogy az amerikai angol sokkal logikusabb, mivel nem bonyolítja annyira az igeidőket, de a brit valójában logikusabb, ha megértjük ennek az igeidőnek a szerepét. Ettől az igeidőtől a brit sokkal árnyaltabb lesz és sokkal kifejezőbb, mivel van egy plusz tartalma, azt mutatja meg, hogy az adott cselekvésnek van valami köze a jelenhez és még nem teljesen zárult le.
Szóval, beszédben igazából mindegy melyiket használjuk, de egy vizsgán a brit-re törekedjünk, mert nem tudhatjuk, hogy a javító tanár mennyire értékeli hibának, és mennyire van tisztában a különbségekkel. Sajnos vannak nagyon szűk látókörű tanárok, akik csak a britet fogadják el helyes megoldásnak, ezért nekem is így kell tennem, ha nyelvvizsgára készítek fel, mert a standard-et nem tudják félremagyarázni.
