Az „ask”-ot gyakran teszik bele tesztekbe akár egy érettségi, akár egy nyelvvizsgán, mivel ezt nem tanítják külön sehol. Nincs ilyen téma, hogy az „ask”-ot milyen vonzatokkal lehet és kell használni, ezért a legtöbben a magyar logikára támaszkodnak, ami a legtöbbször a „from”.

Nézzük az eseteket.

1. Ha kérünk valamit, akkor ’for’.

I asked for a drink.

I asked my friend for advice.

2. Ha valamiről információt akarunk megtudni, akkor ’about’.

I asked about the price.

I asked the shop assistant about the price.

3. Ha valakit megkérek valamire, akkor ’to’.

I asked my friend to give me a lift.

4. Ha valamit megkérdezünk, akkor pedig nincs vonzat.

I asked a question.

I asked her a question.

Ezt a két szót gyakran keverjük, mármint nem a kettőt, hanem a két szó angol változatait egymással. Mint olyan sokszor, az angolban erre a két szóra is több féle megfelelő létezik és a használatuk eltér egymástól.

olyan:

A „so” és a „such” az egyik páros, amit a többség hajlamos keverni. Mind a kettő azt jelenti, hogy olyan, de mind a kettőt más szerkezetekben használjuk.

• so: melléknévi szerkezetekben használjuk, tehát utána melléknév áll. A jelzős főnévi szerkezetekben, ahol főnév előtt áll, ott NEMhasználhatjuk.

o   You look so elegant today. – Olyan elegáns vagy ma.

Ha mellékmondat jön utána, szóval a mondatban az szerepel, hogy „olyan…, hogy” akkor a következő módon használjuk.

o   This film was so boring that I almost fell asleep. – Ez a film olyan unalmas volt, hogy majdnem elaludtam.

• such: főnévi szerkezetekben használjuk, tehát utána főnév áll. Ha a főnév megszámlálható, akkor teszünk egy a/an határozatlan névelőt, ha viszont megszámlálhatatlan, vagy többes számú, akkor értelem szerűen nem használjuk őket.

o   This was such a boring film. – Olyan unalmas volt ez a film.

o   These are such boring books. – Olyan unalmasak ezek a könyvek.

Ha mellékmondat jön utána, szóval a mondatban az szerepel, hogy „olyan…, hogy” akkor a következő módon használjuk.

• This was such a boring film that I almost fell asleep. – Ez egy olyan unalmas film volt, hogy majdnem elaludtam.

olyan…,mint:

Az olyan, mint egy külön szerkezet, ilyenkor az „as”-t használjuk az olyanra és a mint-re is, kettőjük között pedig alapfokú melléknév áll, mivel gyakorlatilag ez az alapfokú összehasonlításnál használt szerkezet.

• This book is as expensive as that one. – Ez a könyv olyan drága, mint az.

Ezt a szerkezetet azért lehet összekeverni a so…that szerkezettel, mert, ahogy balról jobbra olvassuk a mondatot először az olyannal találkozunk és angolban azt inkább fordítjuk so-nak, mint as-nek, mivel az as alapvetően azt jelenti, hogy mint, csak ebben a szerkezetben jelenti azt hogy olyan.

mint:

• like: két dolog összehasonlítására használjuk, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy két dolog hasonlít egymáshoz. Nem használunk melléknevet.

o   He swims like a fish – Úgy úszik, mint egy hal.

• than: két dolog összehasonlítására használjuk középfokú melléknevekkel, itt a like-tól eltérően nem a hasonlóságot, hanem pont az eltérést fejezzük ki.

o   He swims faster than a fish. – Gyorsabban úszik, mint egy hal.

• such as: sokszor használunk helyette like-ot, de a hivatalos szabály az, hogy akkor használjuk, ha egyes dolgok egy csoportba tartozását fejezzük ki, vagy egyes dolgokra példákat hozunk fel.

o   I like sport cars, such as Porche and Ferrari

• as: álatlában foglalkozásokra, vagy funkciókra utal és inkább „-ként”-nek fordítjuk, mint mintnek

o   He works as a waiter. – Pincérként dolgozik.

• such as Vs like

o   I like sport cars such as Porche and Ferrari – A Porche és a Ferrari beletartozik azokba az autókba, amiket szeretek.

o   I like sport cars like Porche and Ferrari – A Porche-hoz és a Ferrari-hoz hasonló sport autókat szeretek.

• like VS as

o   I am your friend, and as your friend I advise you to be careful.
- barátként az én feladatom, hogy azt tanácsoljam, hogy légy óvatos 

o   I don't know you, but like your friend, I advise you to be careful. –                      a barátodhoz hasonlóan azt tanácsolom, hogy légy óvatos

Gyakori résztvevője a nyelvtani teszteknek a „used”, mert elég sok féle módon lehet alkalmazni és, ha valaki csak az egyiket ismeri, akkor elég nagy az esélye, hogy belefut egy rossz megoldásba. Ez gyakori az olyan szerkezeteknél, amelyek szerkezetként is és sima külön álló igeként is elképzelhetőek, most nézzük a leggyakoribb megjelenési formáit.

1. USED + TÁRGY:

Ez a leggyakoribb forma, mert itt sima múlt idejű igeként szerepel, utána egy tárgy áll, jelentése ebben az esetben „használt valaki valamit”. Elsőre nem tűnik trükkösnek, viszont ez emeltszintű érettségiben viszonylag gyakran előfordul a hibakeresős feladatban, ilyenkor simán betesznek a tárgy és a USED közét egy TO-t, hogy megzavarjanak. Viszont, ha a USED kapásból egy főnév után áll, akkor TO után nem állhat főnév, ezért az lesz az a szó, amit ki kell vennünk a mondatból.

2. USED TO + INFINITIVE:

Ez a verzió egy szerkezet az angolban, ami azt jelenti, hogy „valami szokásod volt a múltban, de már abbahagytad”. Ilyenkor a szerkezet mögött egy ragozatlan ige áll, semmilyen végződés nem lehet rajta. Annyival hordoz több információt, mint a sima múlt, hogy ennél a szerkezetnél tudjuk, hogy az adott személy már nem csinálja az adott dolgot. Pl.: I used to smoke when I was younger. (dohányoztam, de már nem).

3. TO BE USED TO
   1. + INGES ALAK / FŐNÉV

Ez is egy gyakori trükk, amivel egy tesztben találkozhatunk, mivel ez egy kevésbé ismert alakja a USED-nak. Ilyenkor a szerkezet azt jelenti, hogy „valaki hozzá van szokva valamihez”. Mivel ilyenkor egy főnév jön a szerkezet után, tehát pl.: I’m used to this weather – Hozzá vagyok szokva ehhez az időjáráshoz., ezért, ha egy cselekvést akarunk mögé tenni, akkor az igét főnevesíteni kell, azaz, adunk hozzá egy –ing-et. pl.: I’m used to getting up early – Hozzá vagyok szokva a koránkeléshez.

1. + INIFINITIVE

Ez a szerkezet azért is veszélyes, mert az infinitive-vel is lehet értelmes, viszont ilyenkor a USED nem egy kifejezés része, hanem simán csak szenvedő szerkezetben van, tehát „valami használva van valamire”. Pl.: This car is used to travel long distances – Ezt az autót nagy távolságok megtételére használják.

4. TO GET USED TO + INGES ALAK / FŐNÉV

Ez a szerkezet jelentésben nagyon hasonló a TO BE USED TO + INGES ALAK / FŐNÉV – hez, viszont ez azt jelenti, hogy „hozzászokni valamihez”. Ez igazából az a folyamat, ami odáig vezet, hogy hozzá leszel szokva ( de szép mondat :D) . I’m getting used to this weather – Kezdek hozzászokni ehhez az időhöz.

Ezek a mondatok olyan alárendelő mellékmondatok, melyeket egy vonatkozó névmás (pl.: who, which, what ) vezet be.

Gondolom, senkinek nem okoz nagyobb problémát egy teljes közbeékelt vonatkozói mellékmondat megalkotása, ha már az ember nyelvvizsga vagy érettségi közeli állapotban van. Ilyenekről beszélek pl.:

• The girl who sits next to me is my classmate.
• The book which was written by Stephen King has become a bestseller.

Itt egész jól látszik, hogy hol kezdődik és hol ér véget a mellékmondat még akkor is, ha nincsenek vesszővel elválasztva. Viszont ezek teljes mellékmondatok, mert benne vannak a vonatkozó névmások, amik jelzik, hogy hol kezdődik a mondat.

Ha ugyan ezt a két mondatot hiányos verzióban akarjuk leírni, akkor egyszerűen kivesszük a kötőszavakat (azaz a vonatkozó névmásokat), és egy kicsit átformáljuk az igét.

Ilyenkor különbséget kell tennünk AKTÍV és PASSZÍV mondatok között. Egy átlag igének 5 alakja van az angolban (ragozatlan, ragozott, múlt idő, harmadik alak és inges pl.: go – goes – went – gone – going)

Ezekből az utóbbi kettő nem ige, hanem igenév ezért önállóan nem alkothat állítmányt, csak egy segédigével.

Pl.: I am learning Enllgish. NEM PEDIG: I learning English.

vagy

She has gone to the shop.  NEM PEDIG She gone to the shop.

A többi viszont csak állítmányként szerepelhet a mondatban. Ezt azért kellett így végig venni, hogy értsétek a logikáját a helytelen mondatoknak.

Nézzük az első példát.

Teljes mondat: The girl who sits next to me is my classmate. – Ha ezt a mondatot redukálni akarjuk, akkor ugye ki kell vennünk a vonatkozó névmást, DE akkor ezt kapjuk:

The girl sits next to me is my classmate.  – Ez így nem király, mert azt látjuk, hogy a mondat első része: alany állítmány helyhatározó, majd megint jön egy állítmány és az pedig nem fordulhat elő, mert egy alanyhoz csak egy állítmány kapcsolódhat. Ilyenkor az első igét át kell alakítanunk egy nem igei alakká. Ha nem passzív mondatról beszélünk, és jelen időben vagyunk akkor ez mindig ing-es (most még maradjunk ennél és ne bonyolítsuk)

Szóval a redukált verzió The girl sitting next to me is my classmate. – így az inges alak nem számít igének, és így állítmánynak sem.

 A passzív mondat egyszerűbb lesz.

Az eredeti mondat:  The book which was written by Stephen King has become a bestseller.

Ha ezt redukálni akarjuk ugyan az a teendő, kivesszük a névmást, viszont ha csak azt vesszük ki, bent marad a to be ami egyből állítmányt csinál az igénkből és ugyan az lesz a probléma, ezért egyszerűen minden alkatrészt kiszedünk a passzív szerkezetből és otthagyjuk magát a 3. alakot ami így már nem lehet állítmány, szóval nem borítja fel a rendszert.

Szóval: The book written by Stephen King has become a bestseller

Ez az emelt érettségi nyelvtani részének egy elég gyakori résztvevője, amikor ki kell venni egy szót a sorból, hogy értelmes legyen.

Ilyenkor minden esetben a to be-t kell kivenni, vagy a kötőszót, mert ugye a mondathoz hozzátenni nem tudunk.

TIPP:

Az ilyen feladatokban azzal szoktak ravaszkodni, hogy a mondat elejére betesznek egy teljesen tökéletes passzív szerkezetet és elaltatják a gyanakvásunkat, majd egy kicsivel később jön még egy ige.

Ha azt veszed észre, hogy van egy passzív szerkezeted vagy egy kötőszavas szerkezeted, aminél a kötőszó után kapásból egy 3 alakos ige jön (vigyázz, néha a 2. és 3. megegyezik), akkor egyből nézd meg, hogy az utána lévő főnevet követi-e ige, ha igen, akkor vedd ki a to be-t vagy a kötőszót (a kettő együtt nem lesz benne, ha mindkettő ott van, akkor hagyd úgy).

Azzal nyilván a legtöbben tisztában vannak, hogy az angolnak több verziója létezik, és ezeknek mind van egy nyelvtani és lexikai szabályrendszere, ezért nehéz kijelenteni bármiről angolban, hogy teljesen rossz, mert lehet, hogy valamelyik standard használja úgy is.

Sajnos azonban a magyar oktatási rendszerben a brit standard-től eltérő kifejezésmódokat általában hibának értelmezik. Habár az a szabály, hogy bármelyik használható egy vizsgán, az a fontos, hogy maradjunk következetesek, viszont mivel a tanárok nagy része brit angolt tanult és tanít ezért minden ettől eltérőt hibaként fog értékelni, ezért érdemes egy vizsgára készülésnél ezt alapul venni. Ezért nem biztos, hogy jó ötlet, ha valaki egy anyanyelvi amerikaitól vesz órákat egy nyelvvizsgára való elkészülésnél, legalábbis nyelvtan szempontjából.

Egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen csak mások. A két legtöbbet kevert dialektus a brit és az amerikai, ezért most két olyan általános különbséget mutatok meg, ami ebben a kettőben jelentkezik leginkább.

Present Perfect vs Past Simple

Ezzel a különbséggel a legtöbb magyar szenved, mert nekünk mind a kettő sima múlt, és igazából az amerikai angol nem is tesz nagy különbségeket, legalábbis nem akkorákat, mint a brit.

1. Amikor a múltbéli cselekvésnek van eredménye a jelenben, a brit present perfect simple-t használ, viszont az amerikai egyszerű múltat.

BrE: I can’t find my keys, I think I’ve lost them somewhere.

AmE: I can’t find my keys, I think I Iost them somewhere.

2. Az amerikai angol nem használ persent perfect simmple-t ha already, just vagy yet esetén.

BrE: Do you want to watch this film? No, I’ve already seen it.

AmE: Do you want to watch this film? No, I already saw it.

BrE: Where is Jane? She has just left.

AmE: Where is Jane? She just left.

BrE: I haven’t done my homework yet.

AmE: I didn’t do my homework yet.

Első látásra azt mondhatnánk, hogy az amerikai angol sokkal logikusabb, mivel nem bonyolítja annyira az igeidőket, de a brit valójában logikusabb, ha megértjük ennek az igeidőnek a szerepét. Ettől az igeidőtől a brit sokkal árnyaltabb lesz és sokkal kifejezőbb, mivel van egy plusz tartalma, azt mutatja meg, hogy az adott cselekvésnek van valami köze a jelenhez és még nem teljesen zárult le.

Szóval, beszédben igazából mindegy melyiket használjuk, de egy vizsgán a brit-re törekedjünk, mert nem tudhatjuk, hogy a javító tanár mennyire értékeli hibának, és mennyire van tisztában a különbségekkel. Sajnos vannak nagyon szűk látókörű tanárok, akik csak a britet fogadják el helyes megoldásnak, ezért nekem is így kell tennem, ha nyelvvizsgára készítek fel, mert a standard-et nem tudják félremagyarázni.

Gondolom mindenki találkozott már legalább az egyik conditional-lel, azaz feltételes móddal, aki kicsit régebb óta tanulja az angolt, mint pár hónap. Szokták if-es mondatoknak is hívni őket.

Először is amire felhívnám a figyelmet, hogy magyarban rosszul idegződött be ez a mondat, mert legtöbbször arra gondolunk, hogy a feltételes mondat az, amelyikben –na, -ne, -ná, -né van, pl Látnám a tévét, ha elmennél előlem, stb. Itt van az első nehézség amikor angolban tanuljuk. Ez konkrétan a 3+2 feltételes mód közül a 2.

Azért mondom így, hogy 3+2 mert van 3 alap, meg 2 olyan, amik igazából szerintem ilyen hibridek, az egyik a kevert a másik a nulladik.

A nulladiknak külön szabálya van, miszerint akkor használjuk, ha egy általános igazságról van szó. pl.: Ha esik az eső, vizes lesz az utca. If it rains, the road is wet.

Ami általában gondot szokott okozni, az a fordítása, ha meglátjuk egy szövegben, mert habár bármilyen sorrendben jöhetnek egymás után a mondatrészek, legtöbbször az if kerül előre és mivel az if után vagy jelen idő, vagy múlt vagy past perfect jön, ezért sokszor félrefordítjuk vagy nem értjük, hogy most akkor a második rész miért az, ami. Azt, hogy hogyan kell fordítani sajnos meg kell tanulni, de azért annyi segítség van, hogy mindig azzal a végződéssel kell az if-es részt fordítani, mint  ami a fő mondatban van. Tehát ha will akkor jövőben, ha would akkor meg na ne ná né-val.

Nézzük a képzés logikáját:

Alapszabály az if után sosincs WILL, hanem helyette jelen idő, ezzel már igazából le is fedtem az első feltételes mód képzését, még pedig:

Ha gazdag leszek, nem fogok dolgozni.

If I am rich, I will not work.

Lehet látni, hogy a mellékmondatban (if-es), az ige jelen időben van, de jövőidőnek fordítjuk, ahogy a főmondatban, ahol ott is van a will.

Na nézzük ezt a mondatot második feltételesben:

Ha gazdag leNNÉK, nem dolgozNÉK.

Itt már befigyel a na-ne-ná-né ezért nézzük főmondat mi lesz „I would not work”, eddig gondolom ok. Ez még általában menni is szokott gondot jelenteni, ha valaki megtanulta a módbeli segédigéket. De azt már kevesen tudják, vagy veszik észre, hogy van az if-es részben is logika, mert ugye azt tudjuk, hogy a can-nek a could, a shall-nek a should és a will-nek a would a második alakja (azért nem azt mondom, hogy múlt ideje, mert a can-en kívül a többinek nincs olyan). Ezeket használjuk, ha igeidőt kell egyeztetnünk. Szóval igazából annyi történt, hogy a will-t eggyel odébb toltuk és lett belőle would. Most már csak annyit kell tennünk, hogy a mellékmondatban lévő igét is odébb toljuk eggyel, azaz használjuk a második alakját, ami egyben a múlt ideje is:

If I WAS rich, I WOULD not work.

Itt fontos megjegyezni, hogy használunk „were”-t is ennél a feltételes módnál, de csak akkor, ha az a feltétel nem valószínű, hogy bekövetkezik, ezért mondjuk azt, hogy „If I were you”, mivel az lehetetlen, hogy te másvalaki legyél, viszont gazdag még lehetsz :)

A harmadik feltételessel is ugyanez a helyzet az magyarul így hangzik:

Ha gazdag lettem volna, nem tanítoTTAM VOLNA.

Ha még eggyel hátrébb akarjuk tolni a would-ot, azaz egy múlt idejű feltételest akarunk csinálni, akkor annyi a teendőnk, hogy egy have-t teszünk mögé és jöhet egy harmadik alak. Erre azért van szükség, mert habár logikusan úgy csinálnánk, hogy a would után simán betennénk múlt időben a szót, ezt nem tehetjük. Azért nem, mert a módbeli segédigék után az igék mindig RAGOZATTLANUL állnak, azaz, semmilyen toldalék, vagy végződés vagy akármi nem lehet rajtuk, ergó múlt időben sem lehetnek. Itt kell keresnünk egy olyan szót, ami szintén egy segédige és utána már állhat quazi multidő, és fejezhet is ki múlt időt. Egy ilyen szó van a have, ezt használjuk a perfecteknél is, ami ugye sokszor múlt időt is jelent legalábbis a present és a past perfect. Szóval a főmondat így hangzik: „I would not have worked”

Ha eltoltuk a would-ot akkor el kell tolnunk a mellékmondatban lévő igét is, ugyan az a logika, mint a reported speech-nél igeidő eltolásnál, hogy a pastból past perfect lesz, azaz:

If I HAD BEEN ritch, I WOULD not HAVE WORKED.

Ha mixed conditional-ról beszélünk, az sokkal egyszerűbb, persze csak ha az alap 3-at ismerjük, mert konkrétan tükörben fordítjuk és párosítjuk őket.

Ennyi az egész :)

Az egyik legáltalánosabb hiba egy levél, vagy bármilyen fogalmazás kapcsán az, hogy most ez „most” vagy „most of the”. Eleve a „the” használata is nagyon sokszor gondot okoz a magyaroknak, mert nálunk majdnem mindenhez használunk határozott névelőt, viszont angolban tényleg csak ahhoz, amit ki akarunk emelni a tömegből, így van ez a „most of the” esetében is.

Ha csak általánosságban beszélünk egy csoport számáról, akkor csak simán „most”-ot használunk, ha egy konkrét csoportról beszélünk, akkor „most of the”.

pl.:

Most students ask questions. – Most of the students in my class ask questions.

De ugyan ez a helyzet, az all-all of the, few – few of the párokkal is.

All students ask questions. – All of the students in my class ask questions.

Few students ask questions.- Few of the students in my class ask questions.

A második esetekben nem általánosságban beszélünk a diákokról, mint egy nagyobb csoportról, hanem az „in my class”-szal kivgtunk egy kisebb konkrét csoportot a nagyból, ezért használunk „the”-t.

Aki már tanult nálam, tudja, hogy szeretek rajzolni, és amennyire szeretek annyira nem tudok :D 

Szóval a most következő ábra művészeti kvalitásait kéretik figyelmen kívül hagyni. Amiről beszélni fogok, vagyis írni, az a Present Perfect és a Past Simple közötti kapcsolat, vagy ellentét, kinek hogy tetszik. Ezt már valamelyik posztban láthattátok, de megszületett rá egy rajz, ami talán kicsit szemlélteti  a dolgokat.

Íme:

Nem röhög, együtt érez :D Szóval akkor elmondanám mi látható a képen, mert nem hibáztatnék senkit, ha ez nem lenne egyértelmű elsőre. Ez a nagy négyszög egy udvar, amiben van egy kutya (igen az egy kutya), az udvarnak van két kapuja és kint pedig áll egy emberke, ami pedig te vagy (igen te).

A lényeg az, hogy az udvar jelképezi a múltat, azon kívül van a jelen, a két kapu pedig az idő. Mint azt már írtam meg gondolom, akik angolt tanultak tudják is, hogy a Present Perfect Simple egy olyan igeidő, ami múltban történt, de van valamilyen kapcsolata a jelennel, ezt jelképezi a nyíl.

Ha nyitva van a kapu, azaz, nincsen a mondatban konkrétan múltbéli időpont akkor belátunk az utcáról az udvarba, szóval látjuk hogy a kutya mit csinálta az udvaron.

Pl.: A kutya ásott egy lyukat. – ez a mondat eredetileg a kutyák egy más tevékenységére utalt volna, de cenzúráznom kellett, bocsi :D

The dog has dug a hole.

Nyitva a kapu, nincs időpont, belátunk az udvarra, van kapcsolat a jelennel, mert mondjuk látjuk a lyukat. Minket pont nem érdekel, hogy a kutya ezt mikor ásta, csak az, hogy ott van

A múlt időnél becsukódnak a kapuk ezért nem lesz kapcsolata a jelennel, ezért bármit is csinált a kutya, annak nincs kapcsolata a jelennel. Mert ugye, ha zárt ajtónál ás egy lyukat, akkor azt lehet, hogy betemetik mire kinyílik az ajtó, szóval nem az eredménye a lényeg, hanem az idő.

A kutya tegnap ásott egy lyukat.

The dog dug a hole yesterday.

Az időponttal bezártuk a kaput, nem látunk be, nem látjuk az eredményét, nincs kapcsolat a jelennel, a lényeg, az időn van :)

FONTOS: a két igeidőt nem csak az idő különítheti el egymástól, a kaput azért az idővel ábrázoltam, mert talán azt a legegyszerűbb elképzelni, de itt a lényeg a jelennel való kapcsolaton van, amit az is lezárhat, ha pl egy cselekmény már nem történhet meg. Ilyenkor nem feltétlenül van időpont. pl.: Shakespeare wrote a lot of dramas. Itt Shaekspeare halála zárta le a cselekvést a múlttól.

Remélem érthető volt.

Csőváz!

Ha már tanulsz egy ideje angolt, akkor bizonyára belefutottál a függő beszéde, vagy reported speech-be. Ennek az igeidőnek az a lényege, hogy valakit mellékmondat formájában idézünk, azaz nem úgy hogy pl.: „Szép az idő”, mondta Joe, hanem Joe azt mondta, hogy szép az idő.

Amikor jelen időben idézünk, azaz, azt mondjuk, hogy „azt mondja”, „azt gondolja” stb, akkor nincsen semmi para, mert igazából csak annyi a dolgunk, hogy azt szem előtt tartsuk, hogy ki mondja kinek és mit.

Viszont, amikor múlt időben idézünk valakit, vagyis „azt mondta”, „azt gondolta”, el kell tolnunk az igeidőt, hogy az idézett szöveg és maga a kinyilatkoztatás ideje egyensúlyban legyenek. Mivel magyarban 3 igeidő van, ami megegyezik az alapvető idők (jelen, múlt, jövő), ezért nekünk különösen nehéz elvonatkoztatni, mivel az anyanyelvünk nem enged meg annyi eszközt, mint az angol.

Mi is a probléma ezzel a megnevezéssel? Az, hogy angolban el kell választanunk egymástól az időt (time) és az igeidőt (tense). Magyarban ez a két dolog egy és ugyan az, mert mind a kettőből 3 darab van. Angolban viszont 3 idő (mint minden nyelvben) múlt, jelen, jövő, és 12 igeidő, Present Simple, Present Continuous, Present Perfect Simple, Present Perfect Continuous, Past Simple, Past Continuous, Past Perfect Simple, Past Perfect Continuous, Future Simple, Future Continuous, Future Perfect Simple és Future Perfect Continuous.

Ha ezt a megnevezést szó szerint vesszük, akkor igazából az is elképzelhető lenne, hogy egy simple presentben írt mondatot past continuous-ba tolunk el, mert végül is az igeidőt eltoltuk, és ez egyébként nagyon gyakori hiba. Nem is beszélve arról, hogy a jövő idők ezzel a logikával jelen idők lennének, ami szintén esélytelen.

Alapvetően az egy jó megoldás lehet sok esetben, ha azt jegyezzük meg, hogy a mondatban (vagy mellékmondatban) balról az első igét toljuk csak el. Azaz 1. alakból (jelen idő) 2. alak (múlt idő) lesz, a 2. alakból pedig 3. alak (past participle) .

Az esetek többségében működik:

I am hungry – She said she was hungry. (am (1)-was(2))

I go to school every day. – She said she went to school every day. (go(1)-went(2))

I am learning English. – She said she was learning English (am(1)-was(2))

I have been living here since 2000.  – She said she had been living there since 2000. (have(1)-had(2)

People will drive flying cars in the future. – She said people would drive flying cars int he future. (will(1)-would(2))

Vannak azonban esetek, amikor ez nem járható út, és egy kicsit oda kell figyelnünk, mert pl. ha egy múlt idejű mondatot tolunk el 2.-ról 3. alakba, akkor nyilván nem lesz jó, ha nem használunk segédigét, mert a participle-k mindig segédigével állnak. Ha igeidőben gondolkodunk, akkor ez 2 db lehet, a have, illetve a had. Ha figyelembe vesszük, hogy a have + 3. alak Present Perfect (azaz típusát tekintve jelen idő), akkor azt ki is ejthetjük, mert olyan sosem lesz, hogy a múltban beszéltünk valamiről, ami most történik, nem még Nostradamus sem, aki már nem tudom hányszor jósolt világvégét.

Szóval ez így néz ki.

I went to the cinema yesterday – He said he had gone to the cinema the day before. (went (2) – gone(3)) – viszont a fent említett okok miatt odakerült a had is a gone elé, mert egyedül ez az alak nem működik, maximum a szlengben.

Ha szeretnél többet megtudni a reported speechről, iratkozz fel a youtube csatornámra és nézd meg ezt a videót :)

Jó tanulást :)