Voltál már úgy, hogy mikor angolt tanultál valami tök logikusnak tűnt magyarul, de szószerinti fordításban már valahogy nem nézett ki ilyen jól? Bizonyára voltál már ilyen szituációban, mint ahogy mindenki más, aki valaha tanult nyelvet.

Ha valaki nem kisgyermek korától tanul egy nyelvet, akkor természetes dolog, hogy az anyanyelvéhez, vagy egy másik, általa már ismert nyelvhez hasonlítja azt. Ez így van a nyelvtannal, a szavakkal, de még a kiejtéssel is. Vegyük pl.: a „th” hangot, amit angolul két féle módon ejthetünk, viszont egyik hang sincs benne a magyarban, ezért, amikor kimondjuk ezeket a szavakat, igyekszünk egy olyan verzióját használni az adott hangnak, ami nekünk ismerős, mert attól félünk, hogy hülyének néznek, ha helyesen mondjuk ki őket, pedig ez a kulcsa a kiejtés megtanulásának. Ez persze nem csak a kiejtéssel van így, hanem a nyelvtannal és a szavakkal is, vagy kifejezésekkel.

Emiatt jött létre Sticky. Sticky egy pálcikaember és most mondhatnám, hogy azért lett ez a karakter egy pálcikaember, mert egyszerűsíteni akartam, de az igazság az, hogy ez az egyetlen dolog, amit le tudok rajzolni :D Sticky 2017 november 11.-én látta meg a napvilágot, és majdnem 4 hónap alatt heti 6 alkalommal 100 problémát oldott meg.  Itt most nem fogom megosztani mind a 100-at, de ha van kedved, nézegesd meg őket a facebook oldalon, amin minden nap megismerkedhetsz egy problémával, illetve tesztelheted magadat napi quizekkel.

Nézzünk egy kis ízelítőt:

Az egyik sarkalatos pontja a magyar és angol különbségnek, az elöljárószavak. Mivel a magyar ragokat használ, az angol pedig elöljárókat, ezért gyakran okoz keveredést, hogy melyiket kell használni, és mikor. Ezekre vannak szabályok, de van amikor egyszerűen csak meg kell tanulni, hogy mikor, mit kell használni, ilyen pl a játszani valamilyen hangszeren.  

Mi, a magyarban használunk hozzá ragot, ez pedig az –on,-en,-ön, ami az angolban „on”, mármint általában. Azonban az „on” ebben a jelentésben általában akkor fordul elő, ha valami fizikai dologra gondolunk, szóval a „play on the piano”, ami magyarul tök logikusan azt jelentené, hogy zongorán játszani, angolul azt jelentené, hogy építőkockázol egy zongorán.

Egy magyar biztos, hogy megértené, hogy mire gondolsz, ha ezt mondod, de egy külföldi lehet, hogy furán nézne egy ilyen mondat után.

A másik dolog, ami megkavarhatja az állóvizet, az a nyelvtan, és főleg az igeidők, mert elég nehéz 12 igeidőt ráhúzni egy olyan nyelvre, amiben csak 3 van. Nincs akkora ezköztárunk kifejezni a kisebb különbségeket, mint amekkora az angolnak van, ezért nehezen is képzeljük el. Az igeidők alkalmazását nehezíti a mögöttes tartalmuk, amik nem feltétlenül a szó jelentéséből erednek, hanem magából az időből ilynek pl. a Perfect igeidők.

Ennél a képnél azt kell látni, hogy az egyik esetben hatása van a cselekésnek,a másikban pedig eredménye. Amikor a Present Perfect Simple-t tanítják az iskolákban, azt mondják általában, hogy ezt az igeidőt akkor használjuk, ha valami a multban történt, de hatással van a jelenre. Sajnos ez a megfogalmazás nem pontos, minden Perfect-nek van valamilyen kapcsolata a jelennel, a Simplenek eredménye, a Continuous-nak pedig hatása lehet. A hatás és az eredmény nem azonos dolog, de ebbe általában nem gondolunk bele. Ennél a képnél a hagymavágás eredménye az, hogy a hagyma darabokban van, ezért azt mondjuk, hogy "I've cut the onion", viszont a hatása lehet az, hogy pl.: sírunk, ilyenkor, ha megkérdezik, mi történt mondhatjuk azt, hogy "I've been cutting onnion". Ebből nem következik, hogy a hagyma darabokban van, viszont a hatása látszik.

Ez csak 2 példa, ha a többi is érdekel, gyere Facebookra ;)